Ez vajon melyik lehet? Oké, látom, most már tuti biztos, hogy a Tejútrendszer. Itt is milliárdnyi csillag és bolygó van… vajon hová kerültem?

 Körülöttem van egy kis jövés-menés, talán abból megtudok valamit. Fülelek rendesen.

- Milyen nap van ma? – hallom épp. – Hoppá, nap! Lássuk csak, aha, az az egyik apró csillag itt balra, alig néhány bolygóval, miegymással. Üstököse sincs sok… – üdv, srácok! –, még négyezret sem számoltam… Mit mondjak, nem egy nagy hely.

  Most már mindegy, itt kell berendezkedni. De melyik bolygót kaptam? Nem hiszem, hogy a Merkúrt, abban sok a vas, érezném a csontjaimban… vagy a hasamban? Nehéz eldönteni, még nem tisztult ki a fejem teljesen. Hmm… csont, has, fej… organizmus lennék?

  Mi is van még? Mars, Vénusz…, a Szaturnusz viszont tök gáz. Bár nekem a hidrogén is bejön, ez végül is döntés kérdése, de úgy veszem észre, inkább levegőre vagyok beállítva. Szűkülnek a lehetőségeim. Szóval levegő… aha, alakul a dolog, itt csak egy ilyen bolygó van. A Föld.

  Na, ne már! Itt állati sokan laknak!

  Nagy héliu…, izé, lég, ne essünk rögtön pánikba. Állati sokan… szóval vannak állatok, meg növények és valami fura egyéb kategória, bombák…, ja, nem, gombák. Sok a kétlábú állat. Külön nevük is van, ember vagy valami ilyesmi. Vicces népség. Nekem négy lábam van, de még nem tudom, ez mit jelent, elég nagy a választék. Lehetek kutya, bölény, oposszum, de akár tatu is.

– Mosd meg a kezét! – mondja valaki és a két mellső lábamat nedvesség éri. – Mi van? Ez kéz?

  Le vagyok döbbenve. A kétlábúakhoz tartozom. Szívás.

  Na, mindegy, nem lehet mindenki spirálgalaxis. Oda sorszámot kell tépni, esélyem sem volt. De hogy pont ember? Jut eszembe, elég rossz a hírük, azt hittem, ők már nincsenek rajta a listán. Így jár, aki nem olvassa el az apróbetűs részt.

  Nyakig benne vagyok a pácban – nyakam is van, azta! –, de nincs mese, ebből kell kihoznom valamit. Nem lesz könnyű. Pedig voltam már üstökös is, tudom, mit beszélek. 

  Amúgy eddig nem rossz. Puha valamik vannak körülöttem és ha jelzek, a kétlábúak enni is adnak. Jó érzés. Amikor metánfelhő voltam, legfeljebb porvihart kaptam, itt jobb a koszt. Na, még a végén kiderül, hogy egész tuti helyre kerültem. Különösen két ember bánik velem jól. Gyakran látom őket, folyton fölém hajolnak. Tök helyesek. Bárhogy is alakul, ezeket mindenesetre megtartom.